Behind the scenes 6/a

Mielőtt folytatnám, amit elkezdtem, teszek egy kis kitérőt. A ’Behind the scenes’ ősi 5 részében arra próbáltam rávilágítani, hogy mennyre fontosnak tartom a szex előtti, közbeni, és túli kommunikációt. Mint a cím is utal rá, betekintést próbálok nyújtani a ’színfalak mögé’, olvasmányaim és tapasztalataim segítségével.
Az élenjáró ott segít, ahol tud. Átkíséri az időseket a túloldalra, akkoriban is, ha nem akarnak átmenni.
Nyilvánvaló, hogy 3000 nő ’vallomása’ összehasonlíthatatlanul egy információval szolgál, mint bármelyikünk bensőséges tapasztalata. Most egy akkora élményemet osztanám meg, amiben mindkettő segítségemre volt. Sok nő tisztában van vele, hogy egyszer csak egy kis ’apróság’ marad a abszolút kielégüléshez.
Kezdjük egyikük ’vallomásával’;
„Előbb a csiklóm környékét izgatom, magam felé húzva a bőrt. A hüvelyemet kezdem nyitottnak érezni, arra vágyik, hogy kitöltsék vagy behatoljanak – de ha megtörténik, az együttvéve elront, mert túl általános. Talán ha azt a meghatározott pontot érintenék meg – ejha Az beteljesülés pillanatában a legerősebb ez az érzés. De ha ebben a pillanatban behatolnak, elveszítem az egészet”.
Bemelegítő…
Nő: Gyors csörte volt. Durván 2 perc. Aztán elélvezett. Katasztrofális volt. Utána sürgősen kirohant a fürdőszobába zsebkendőért. Még jó, hogy nem kérdezte meg amily volt.
Olyan magányt éreztem… úgyhogy… kielégítettem magam.
Férfi: Miután ő hazament?
Nő: Nem, ráfeküdtem. S a lábán… nem tudom mi történt velem… kell volt valamit, akkora csalódott voltam. Ő meg csak feküdt ott, mint egy felfújható gumipasi. Szerintem lélekben társalgást folytatott a plafonnal. Vagy a feleségével. Vagy a pszichológusával. Hirtelen belém bújt az sátán és rámásztam a lábára. Gondoltam, hogy majd megérti a célzást és elindít valamit csinálni, de semmi. Úgyhogy folytattam. Elöntött a szomorúság mihelyt csináltam. Dőlni kezdett a szememből a könny. Behunytam a szemem, féltem kinyitni.
Férfi: Ő látta, hogy sírsz?
Nő: Mit tudom én? El voltam foglalva magammal. Az bevált2 az eszemben, hogy ez lesz megszólításként leglehangolóbb orgazmusa. Valami szánalmasra számítottam. De… de ez… tudom, hogy a vulkánszerű piszkosul közhelyes…, de ez az volt. Többszörös orgazmusom volt. Mintha fölrobbant volna bennem valami. És felsikítottam. Gondolom, dehogy kaphatott.

És akkoriban következzen a történetem:
19 egyéves volt (három évvel ezelőtt). Ő írt rám. (Nem ezen a társkeresőn.) Szia! Ismizünk?
Mi van? Lemaradtam valamiről? Újabban így hívják a pettinget? Aztán leesett. Ez az ismerkedünk leánykori neve lesz. Aztán látom az adatlapján, hogy Budapesten lakik. Visszaírok: „És mi lesz a távolsággal, én nem tudok a munkám folytán felmenni, de ha te le tudsz jönni Miskolcra…
Miskolcon lakom én is, csak Pestre szeretnék költözni, mert itt termett munkalehetőségem. Sokan nem a élethű lakhelyüket műsoron van meg, így jobban a esés veszélye. Visszaírtam, hogy engem nem alkalmatlankodik a korkülönbség, és téged? Nem, az én korosztályomban általában idétlenek vannak. Mindegyik hamarosan le akar fektetni.
És miből gondolod, hogy az idősebbek nem? Azoknak állva már különben is nehezükre esik, borzong a lábuk, csakhamar csak le kell feküdni, nem gondolod?
Arra gondoltam, hogy azelőtt ismerjük meg egymást, olyantájban majd meglátjuk.
Rendben, ha gondolod, ez nekem is megfelel. Képcsere, stb. Hol találkozunk?
Pár nap múlva a megbeszélt helyütt ott volt, hozta a barátnőjét is. Gondoltam az üzletközpont parkolójában elbeszélgetünk kicsit, olyantájban ha szimpatikusnak talál… jószerivel lesz fejlemény is. Szép nagy kocsid van, beülhetünk? Néhány percig általános érvényű dolgokról beszélgettünk, olyantájban megkérdezte, nem csalódtam-e a képhez képest, amit küldött. Nem, sőt, élőben jóval szexibb vagy. Elmondta, hogy a lakást, ahol az anyjával lakik, bútorozatlanul vették ki. Nincsenek praktikus dolgaim, amit már nem használok? Miért, mi kellene? Nincs úgymint egy nagyszobai szőnyegem? Van egy, amit még a panellakásban használtam. Elmehetünk most érte? Persze. Hazajöttünk, kint megvártak a kocsiban, kivittem a szőnyeget és visszaindultunk. Hová menjünk? Csak vigyél hátra oda, ahol találkoztunk, afelé már elvisszük. Nem szeretném, ha a szomszédok meglátnának. Néztem, ahogyan a két szleng cipeli a szőnyeget, kitart ágrólszakadtak voltak mindketten.
Akkor még nem sejtettem, hogy az öltözékük a ’terv’ vminek lehetett. Vagyis csak gondolom, mert biztosat nem tudok, de alighogy erre a következtetésre jutottam. Eszembe jutott (nem eleinte és nem utoljára) a gyermekkorom. Hárman voltunk testvérek, kukkol fiú, apánk rokkant, anyám háztartásbeli, agyba-főbe kevés levon éltünk. 13 – 14 egyéves koromtól egy-egy szünidőt végigdolgoztam, hogy ne agyba-főbe különbözzek az osztálytársaimtól, legalább a ruházkodásomat illetően. Mikor már dolgoztam, akkoriban is hajtottam (a hétvégeken is), hogy meglegyen mindenem, amiről lemaradtam. Ezt fontosnak tartom megemlíteni, mert így jószerivel érthetőbbek a azonnali döntéseim.

Sajnos megint látszik ki a földből lett és két részre kellett bontani, következésképpen folytatása következik.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.