Behind the scenes 6/b

Pár nap múlva eljött hozzám, már egyedül. A fiamék változatlanul külföldön voltak – különben is a földszinten laknak – alma zavaró adottság nem volt. Megkérdeztem, hogy jutott eszébe, hogy egy idősebb pasival kezdjen. A keresztanyám tanácsolta, régebben idején ő is így tette és nem bánta meg. Akkor te még szleng vagy? Igen. És ámbár hogy gondoltad? Csak túl akarsz esni rajta? Hát… arra gondoltam, járhatunk, és ha már inkább ismerjük egymást…
És mit szólsz a barátnőmhöz? (Ez a tudakozódás is alátámasztja az elméletemet, amit a hátul majd kifejtek.)
Miért?
Csak tapintatos vagyok, melyikünk szleng jobban?(Még egy derék momentum. Netán cseréltek volna?)
Őszintén? Nem agyba-főbe figyeltem rá (dehogynem!), veled voltam elfoglalva, de te inkább bejössz nekem. Van benned akármi különleges.
Mégis mi?
Valami érthetetlen ősi vonzerő.
Esetleg termett valami munka, amit csinálhatnék nálad, mert egy kis gazdagság jól jönne. Valamit majd kitalálunk, mondtam. Jó lenne mennél előbb, mert van egy ápolt rokonuk, akit meg kéne látogatni a kórházban, az orvosnak is kéne adni, és ideig-óráig buszra sincsen pénzünk.
Kicsit ezalatt is gyanakodtam, voltak aprócska momentumok, logikailag együvé nem odaillő dolgok a meséjében, de mostanra már biztosnak látszott, hogy ha mást nem is, pénzt, azt valódi szeretne. Belementem a játékba. Kicsit szégyellem is, amit tettem, de hobbiszinten tanulmányozni szoktam az állati viselkedést – ahogyan a kvantumfizikát, és manapság a skála- autonóm hálózatokat is -, érdekelnek a cselekedetek mozgatórúgói, és tapintatos voltam, miket tud még kitalálni, hogy pénzhez jusson. Meg olyantájban nem egy-egy nap fog ki az szereplő egy 30 évvel fiatalabb nőt. Főleg az fent említett segített meghozni a döntésemet. Végül is, ha nem én, akkoriban más tenné, nyugtattam magam.
Eszembe jutott, hogy 17 egyéves koromban, a azonképpen annyi agg barátnőmnek egy negyvenvalahány egyéves ügyvéd vette el a szüzességét. Akkor ez agyba-főbe megviselt. Mai fejjel azt mondom, jól tette. (A elérhető magyarázatát latinul is tudom: ejaculatio praecox).
Hiába, a női ösztön, alig hagyja cserben őket. Most egyébiránt eljött az én időm. Figyelj, tudok előleget adni, és majd ledolgozod. De bizonyára legyen munka, mert hátra nem semmi se fér a fogára adni, csak ledolgozni, mondta. Sajnos, volt egy vminél kiadásom, de 20 ezret tudok most adni. Ó, az kitart lesz. Sokáig nem tud most maradni, mert mire az anyja hazaérkezik a munkából, odáig még főznie kell. Játszottam a elönti a vörös köd (ami nem esik nehezemre): „persze, menj csak, majd legközelebb”. Nem tudom észrevette e, hogy rájöttem, mire megy a játék. Magamban elkönyveltem, hogy nem lesz legközelebb. De lett. Párszor találkoztunk még, séta, kirándulás, stb. 60 ezernél tartottunk (kb. egy és fél hét alatt), amit előlegként kapott a divatos munkájára. Amikor nemsokára felhívott, ragaszkodtam hozzá, hogy nálam találkozzunk, mert ki akartam ugratni a nyulat a bokorból…
Akkor kezdjük el csakhogy komolyan az ismerkedést, hiszen egy férfinak vannak szükségletei, amit helyenként ki kell elégíteni.
Ő még termett készen erre, mondta. De láttam rajta, hogy tudatosult benne, ha most nem lesz semmi, akkoriban a szleng (ebben az esetben a fejősbika) előre áll.
Nem baj mondtam, afelől valahogy mégis el szükségeltetik kezdeni. Ne félj, nem foglak lerohanni, ha még nem akarod, de szeretném tudni, mit pamutfa cserébe a gondoskodásért.
Oké, feküdj az ágyba, de az alsó maradjon rajtad. Mindjárt jövök, de ne leskelődj! Amikor kijött a fürdőszobából, már csak bugyogó és cicifiksz volt rajta. Nem feküdt mellém rögtön, csak megállt az ágy lábánál és fokozatosan körbeforgott.
Mit szólsz?
Wow! (Ezt bóknak szántam)
Nem azt mondom, hogy nem volt előle jobb barátnőm, de egy 8-ast afelől adtam szánthatnál rajta neki a 10-es skálán. De félszáz körül az szereplő egyébként is örüljön, ha a közelében esetleg egy efféle fiatal lánynak. Gyere már ide mellém, mondtam. Jó, de már mondtam, még nem állok készen. Tudom, de nem kell félned, tudok még várni. Csókolózni nem akart, csak elfordította a fejét, hogy az arcára adjak.
Ok, ha így akarod, de azt tudod, hogy már agyba-főbe áll a farkam. Azt már láttam, amíg kijöttem a fürdőszobából, válaszolta.
Mellém feküdt és betakaróztunk. Pár percig agyoncsépelt dolgokról beszélgettünk, jó illata volt, szerencsére nem használt bármilyen parfümöt. A halálom, ha össze-vissza fújkálja magát akárki kemikáliákkal. Egy nőnek legyen női illata. Mindenhol, idefenn is. Ha ott akármi nem stimmel, akkoriban irány az orvos.
És ha majd cakompakk leszünk, elgondoltad már, hogy szeretnéd, kérdeztem.
Nem tudom… gondoltam… majd vezetsz.
Hát, ha rám bízod… Először legszívesebben kinyalnám a puncidat… imádok nyalni, neked meg akkora finom illatod van… meg olyantájban az kell, hogy jó csapadékos is légy és csak aztán fognánk bele. Az oldalunkon feküdtünk, a bevonat alatt a bal kezemmel elkezdtem a szleng lassan simogatni, de úgy, hogy egyszer-egyszer be-be csúsztattam a centrális ujjamat az ’összekötő folyosóra’. Kérdeztem, hogy nyalta e már ki valaki, mert ha én lennék az első, el kéne mondania, miképpen jó, nyalogassam, vagy ellenkezőleg szívjam a csiklóját, esetleg felváltva… Nem tudja, egy alkalommal élvezett csak el egy fiúval, de akkoriban is úgy, hogy a fickó a kezével simogatta és a bugyogó rajta volt. És ha masztizol, miképpen csinálod? Ezt alapvető tudnom, legalább ha ki akarjuk hozni a maximumot. Csend… nem válaszol… a áraszt már egyébként veszi, de érzem, hogy ez még nem az igazi. Nem mondtad el még senkinek? Ha szégyelled… nem muszáj… tudod, volt akkora barátnőm, aki megmutatta, miképpen csinálja… az ilyet mindenkor felejti el az ember… számomra termett izgatóbb, mint egy önkielégítést intéző nő… téged is megnéznélek, ahogyan csinálod… valódi nem bírnám ki, hogy alatt ne nyúljak magamhoz…
Nem gyakran csinálom… általánosságban hason fekszem… ott most jó… ahogyan simogatsz. Ezt már agyba-főbe lassan, szüneteket tartva mondta, éreztem, hogy növekszik az izgalma, nem is kérdezgettem előre mert már csak nyögdécselt és sóhajtozott, hiszen közben a jobb lábamat a lábai közéje tettem és a szleng megfogva magamra fordítottam. Így fölém került, nekiszorítottam a pináját a combomnak, így mozgattam percekig, éreztem azt a bódító illatát, a bugyija is kezdett már csapadékos lenni, de még éjjel-nappal nem ismeretes elélvezni. Legszívesebben benyaltam szánthatnál rajta a pinájába, de ez volt az ősi alkalom, és nem tudhattam, hogy azáltal nem töröm-e meg az izgalmi állapotát, ami ilyen már fokozódott. Ezt a combom nedvesedése is jelezte.
Akkor eszembe jutott az szűrdolmány barátnőm, aki, amíg először ült rajtam, rátette a elkölt a két kezemet és széthúzta, mert, mint kiderült, ebben a pozícióban csak így ismeretes elélvezni. Gondoltam, talán nála is beválik, benyúltam a bugyijába – az által rajta volt – és neki is széthúztam, így folytatattam tovább. És láss csodát, az alkotóelem teste kezdett ’önjáró’ lenni, meg-meg feszült, jószerivel fél perc sem telt el, és már csak nyögdécselt: még, még, még, így jó, agyba-főbe jó, ne hagyd abba, ne hagyd abbaaaaaaa… ah… ah… ah… és vonaglani kezdett…
Az ősi ismerős reakciónál, az abbaaaaaaa… végefelé, már nem mozgattam tovább, hagytam, hogy az orgazmusát ne zavarja semmi, csak csengjen le, szépen, lassan, ahogyan masztizáskor szokott. Ezt akkoriban még nem tudtam, előérzet volt (meg minimális tapasztalat).
Hát, azáltal meglennénk, gondoltam, miképpen tovább… Vártam egy-két percet… Nem akarod most? Nem, nem, még nem. Akkora már agyba-főbe szorított a nadrág, lehúztam félig, és a kezét rátettem a farkamra. Azt még nem várhattam el tőle, hogy a szájába is vegye, és úgy menjek el, jócskán elég lesz nekem, ha kiveri belőlem a szuszt. Elsőre ne akarjon az szereplő profi munkát. (Mint alighogy kiderült, még másodikra sem.) Örüljön annak, hogy egy efféle hamvas korú lány található mellette és elélvezteti. Addig nem volt alma baj, ameddig a kezére nem folyt, de mint aki égető kályhához ér, sürgősen elkapta, és nekem kellett még néhányat húzni rajta. Mit szólt szánthatnál rajta 20 évvel ezelőtt, amíg olyan távolra spricceltem és akkora mennyiséget… Mondjuk semmit, mert akkoriban még meg sem született.
Legközelebb már megnyalogathattam a pináját, és el is élvezett, de nem volt akkora erős orgazmusa, mint elsőre. Így olyantájban maradtunk a combommal a lábai közepette és a farpofák széthúzása technikánál. Egy idő után, kis gyakorlással, (kisebb szünetek beiktatásával) elégszer is el ismeretes így élvezni. Azt később sem akarta, hogy elvegyem a szüzességét (talán a méretem aggasztotta, nem tudom), én meg nem is erőltettem, örömömet leltem abban is, ahogyan a lábamon élvezkedett. Az szleng szextől is viszolygott, egy alkalommal megpróbálta, bár ne tette volna. Maradt a kézimunka.
Azt megtanítottam neki, miképpen hozza ki így a férfiból a ’legtöbbet’. Egy 74 egyéves nő csinálta nekem ezalatt a legjobban. Egyszer jószerivel elmondom. Ezt a technikát tanítottam meg neki. Hogy ne kenjem együvé a kezét, a hátamon feküdtem, és a végéhez közeledve megemelkedtem, hogy erre spricceljen. Szép fokozatosan az is kiderült, hogy termett is atyafi a kórházban, ámbár sokszor adtam osztogat a látogatásra. Próbált mellébeszélni, én meg cefetül belementem a játékba, csak az elváláskor mondtam meg, hogy által sejtettem, mire megy ki a játék. Mondtam, hogy akkoriban is adtam volna, ha nem vkire ki meséket. Én is voltam szegény, tudom mi az. Sok mindennel elhalmoztam, eszembe jutott a gyerekkorom, amíg a jól eleresztett osztálytársaim fizettek be nekem mozira, mert egyszer-egyszer annyim sem volt. Volt egy akkora érzésem, hogy fájdalom biszex lehetett, nem is az anyjával élt, ám a barátnőjével (több indíték is erre utalt), és így szedtek együvé egy kis osztogat innen-onnan. Talán az ondótól hozzáértő viszolygása is ennek tudható be. Nem tudom. Egyszer kései este vittem haza, már aljas volt, és nem akkora távol raktam ki a lakásától, mint szoktam. Láttam amerre megy, követhettem volna, de akkora már nem aggódó a dolog. Mindenki úgy gyakorol megélni, ahogyan tud. Ő így próbált. Nekem ez akkoriban megfelelt. Nyolc hónapig voltunk együtt, úgy is fogalmazhatnék, odáig finanszíroztam a kiadásait. Találkoztak az érdekeink. Ennyi.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.