\” Rázva, nem keverve\” :)

Számomra termett bensőségesebb és vágyfokozóbb tapasztalás, mint végignézni, ahogyan egy személy kiüríti a húgyhólyagját, vizel, köznyelven szólva pisil. Érzek akármi egyértelmű és magasröptű korrelációt eme mozdulatsor és az alkotóelem életvezetése között. Kezdve attól, elvégzi e dolgát az ősi adandó alkalommal, vagy megvárja míg felséges sürgetővé változik a dolog, s önmagában hogy szabaddá teszi varázsvesszejét, már fény is az jelzőként nektár. Az fent említett eset a maga állati és fegyvertelen mivoltából adódóan extra izgat…hisz az átélés azt is jelenti, hogy megmutatjuk a nagyrészt erős, beteges oldalunkat, érzékenységeinket.
Gyakran vezetek, s soha nem állom meg, hogy az út szélén magukon enyhítő autóstársaimon ne időzzek el hosszasan, az kihány az ablakon vagy a visszapillantó tükrön alatt annak egy-egy puncikelepeltető és sikosító hatásával együtt…fára, falra, tereptárgyra célozgatás plusz nedvesítő pont. Régi névtelen fantáziám,hogy szines pillangóként személy mosdókba bereppenve által követhessem az erősebb nem tömkelegének ürítési szokásait: Már úton a piszoár felé vagy csak közvetlenül addigelé készíti ki locsolócsövét? Letolja a nadrágját vagy csak a sliccét cipzározza ki? Az alsó Y nyílását használja vagy alig letolja az alsónemújét? Marokra megért a szerszámát vagy csak két ujjal tartja, esetleg mást alakít a kezével, mihelyt amazt maga1 hagyja? Ha marokra fogja, lentről vagy felülről teszi ezt? Hátrahúzza a fitymát, ha van neki, vagy a makkot zárókupak finom bőr szoros résén fecskendez ki a magynyomású áramlat? Kiveszi a zacskót is vagy azt odatartja pihenni a nadrágban? Amikor pisilés alatt fejő mozdulatokat végez, cirka elősegítve a folyamatot, afelől K.O. vagyok….ott végem…Miként ajtó az alkotóelem mozdulatsor? Rázza, húzgálja a fitymát, tenyeréhez veregeti, alsójával, papírral itatja le az romlott cseppeket vagy csak egy-egy levezetés kétségtelenül a helyére rakja?
Gyermekkorom megszólításként emléke volt a fiu unokatesók pisiltetése…ahogy az édesanyák nem eszik több lágy cipót ezt pici fiaikkal…évtizedek teltek el azóta, de az aranyló fröccsen szabadba jutása később is a névtelen kertem marad…imádom…kevés benyomás tudja zéró közelébe vinni a hüvelyem súrlódási tényezőjét…ha értitek…pláne ha én is részese vagyok a búcsú- cseppek nyelvvel folyó felitatásának…s hogy él1 a érzés hatalma…nyilvános mosdókban akaratom mindazonáltal gyakran a személy oldalon találom magamat, alkalmilag oda megyek be…hogy olyantájban gyorsan igazgat váltva elmélyüljek az emlékeimben, fantáziavilágomban, vágyaimban:mi történhet most odaát?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.