Láttam, ahogyan a seggét bámultad

Láttam, ahogyan a seggét bámultad, mondta a Férjed.

Nem tudom, hogy mért álmodik az ember, de amit most álmodtam, régebben biztos köze van a köztünk történteknek, és a adott levélváltásainknak is. Újból és ismét átélem az együttléteket, és betűvetés közben csaknem mindig áll a farkam. Gondolom, azáltal nem okoztam meglepetést.
Az álmainkban egyszer irracionális dolgok történnek velünk. Gondolkoztam megírjam-e Neked, mert akkora abszurd, és az esélye, hogy ez a valóságban (és így) megtörténjen, a nullához közelít.
A képzemény keveredik a képzelettel, ebből olyantájban néha bizarr dolgok jönnek ki. Valóság az, hogy a volt élettársamnak – aki Ausztriában él – van Sopronban egy háza, és van egy műholdvevője is a magyarországi adásokra. Ha emlékszel, a válásom alapján vele éltem egy-két évig.
Nos, az álom:

A műholdvevő pontatlan és felhívott, hogy nem lenne-e olyan sok időm, hogy megnézném, talán javítható. Kijön ühüm az állomásra, ha vonattal mennék.
Másnap már ott voltam, és a lassú alkatrészért egy kollégához mentünk, aki az körüli kábelszolgáltatónál dolgozik. A javítással csakhamar végeztem, aztán kivitt az állomásra. Volt még időm az indulásig, cefetül bóklásztam a környéken. Egyszer csak meglátok egy teherautót, amiről bútorokat pakolnak le, és egy sánta férfit, aki egy nőre támaszkodik. Eszembe jutott az apám, aki így támaszkodott anyámra és később, amíg már vminél voltam, rám is. Gondoltam felajánlom a segítségemet. Közelebb érve, azt hittem, balul látok. Te voltál az, és mint alighogy kiderült, a Férjed. Rögtönözni kellett. Álomban ez villámsebesen megy, odaléptem és azt mondtam: Segíthetek? Ápoló lennék, tettem még hozzá. Erre Te: Nem szükséges, boldogulok csak is. Mire a Férjed: A felkapaszkodik is menni fog? Így olyantájban már kettőnkre támaszkodva felmentünk a házba. Rengeteg időm van, mondtam, csak este motor a vonatom, odáig szívesen segítek a pakolásban, ha gondolják. Érdekes, a cefetül nem láttam sehol, és ez akkoriban fel sem tűnt. Az álmok már csak ilyenek. A szállítómunkások elmentek, Te kimentél a konyhába főzni, én meg kettecskén maradtam a Férjeddel. Elmondtam, hogy igazában nem alkalmas ápoló vagyok, csak szn-szerűen rutinra tettem megkap az apám betegsége alatt. Megkérdezte, mi volt a baja, most hol lakom, cirka kiszaladt a számon, hogy Miskolcon. Gyorsan kapcsoltam, nehogy összefüggést találjon a 3 évvel eddigi történésekkel, és Ceglédet mondtam. Hosszan beszélgethettünk, mert már kezdett beesteledni. Ha nem kell hébe-hóba hazaérnem és jó egy azonnali vonat is, akkoriban vacsorázhatunk együtt, mondta a Férjed. Sőt, akár itt is alhatok, van hely bőven. Nem ám értettem a viselkedését, de eszméletlenül az szereplő ritkán keres racionalitást a történésekben. Nem is tudom, válaszoltam, utoljára is csak élek, nem vár fedél senki, és ha igazán nem zavarok… Reméltem, hogy elfogadod, mondta a Férjed, mert alatt összetegeződtünk.
– Nem baj, hogy meghívtam a „barátunkat” vacsorára? Nem, mondtad hamis közönyösséggel, mint akinek egy-egy mindegy, főztem eleget. Igyekeztem úgy viselkedni, hogy ne legyen feltűnő, de mint alighogy kiderült a Férjed agyba-főbe figyelt. És kereke engem, mindkettőnket. Vacsora alapján elmentél mosogatni, így megint csak maradtunk.
– Tetszik a Feleségem?
Köpni-nyelni nem tudtam. Csak hebegtem-habogtam, hogy agyba-főbe érdekesnek találtam, jószerivel ezért néztem meg jobban.
– Csak afelől kérdezem, mert feltűnt, hogy alkotóelem este a seggét bámultad.
– Ne haragudj, ez egy automatizmus, Te is tudod, ugyanis biológus vagy, ez egy evolúciós beidegződés. Egyébként nem szokásom visszaélni a vendégszeretettel. Úgyhogy ellenkezőleg mégis hazamennék.
– Semmi baj, nem szemrehányásként mondtam, az romlott vonatod különben is elment már, csak ki akartam ugratni a nyulat a bokorból. Mint látod, a adott állapotomban nem tudok a feleségem kedvében járni. Ő meg amellett fiatalabb is tőlem, már régebben érzem, hogy ha nem kapja meg csakhamar azt, amire szüksége van, akkoriban olyan lépésre szánhatja el magát, amit nem szeretnék.
Te átutazó vagy, arra gondoltam, ha benne lennél, meglepetést szerezhetnénk neki. A reggeli alatt el-elkaptam a pillantását, ahogyan rád nézett, és úgy tűnt, neki sem lenne ellenére. Egyszeri alkalomra gondoltam, és bárki sem tudhatja meg, ezt meg kell ígérned. A korod és a külsőd folytán nem gondolom, hogy többé akarhatna tőled. Ezért is tűnsz eszmei választásnak. Mit szólsz? Ha bejön, rákérdezek. Úgy tettem, mint akinek cirka mindegy: Rendben, ha Ő is akarja…
Néztem az arcodat, a reakciódat, mihelyt feltette a kérdést:
A barátunkat már megkérdeztem, neki termett ellenére, és ha én is a belegyezésemet adom, tudnál vele úgy cakompakk lenni, ha alatt nézlek titeket?
Most Te nem tudtál köpni-nyelni, örökkévalóságnak tűnt mire meg tudtál szólalni, olyantájban csak kinyögted: engem kicsit zavarna, ha alatt nézel, de ha a vendégünk benne van, megpróbálhatjuk. Ha nem tudjuk elengedni magunkat, akármikor abbahagyhatjuk.

Azt, hogy alatt nézni akar, ezalatt nem említette.
(Egyszer az szűrdolmány társkeresőn váltottam egy-két levelet egy nővel, aki kért egy fotót a farkamról, olyantájban visszaírt, hogy mit szólnék egy hármasra vele és a férjével? Mondtam, hogy régente még el tudtam szánthatnál rajta képzelni két nővel, de ma már azt sem igazán. Ez szerintem kétszemélyes „műfaj”.)

A Férjed közölte a játékszabályokat: Mivel termett itthon óvszer, vigyáznom kell, nem élvezhetek beléd, nem csókolózhatunk, nem nyalogathatom a pinádat sem. Te egyébiránt a szádba veheted a farkamat, ha akarod. Egyébként csak bevezetett közösülés lehet, a pózokat illetően termett kikötése, ahogyan Neked a legjobb, de mennél többet, és mennél közelebbről óhajt látni belőle. Nekem valamikor ádám nőtlen korában mondott csak, hogy ha még nem voltam császár nővel, akkoriban készüljek fel, fenséges élményben lesz részem.
Azt már tudtam, hogy mire számíthatok, de vigyáztam, nehogy eláruljam magam. Egy csiripcsup tükör volt a szobában, beleesik állítottalak vele, és mögéd álltam. Éreztem a hajad illatát, bódító volt, megcsókoltam a nyakadat, éreztem ahogy tolod a fenekedet az ölem felé. Te is érezhetted a nadrágon alatt a farkamat, mert a női vonzerőd alatt kőkeményre duzzasztotta, és már alig vártam, hogy beléd márthassam. De (sajnos) nem voltunk egyedül, nem csinálhattuk úgy, ahogyan szoktuk. A férjedet is láttam a tükörben, nem felejtettem el, hogy neki is \’adni kell valamit. Nem ok kétségtelenül ment bele ebbe a ’játékba’. Elvégre neki köszönhettük az egészet, tegyünk a kedvére. Mondtam, hogy kezdj el bájos lassan vetkőzni. A tükörben figyeltelek, így tömegével elölről és elöl2 is láthattalak. Ez igen, mondtam egy-egy egyes lóg elvesztésekor, mint aki most lát először. Micsoda bozont dönt ott lent! A sima puncit is szeretem, de ez jószerivel még izgatóbb, mert nem fedi fel akklimatizálódik rögtön. Mikor már nem volt rajtad semmi, én is levettem a ruháimat. Láttam a Férjed a tükörben, próbálta megsaccolni, hogy passzolok e beléd, hangoskodva leszel vagy felnyögsz, ha majd felnyársallak. De még vártam. Még éjjel-nappal szemben álltál a tükörrel, én lassan, csínján a kel1 közé nyúltam. Az ősi meglepetés ilyenkor ért. Persze nem volt meglepetés, de meg kellett játszani és kiszóltam a Férjednek: Ez igen, ez olyantájban punci! Azt hittem, hogy még jó ideig simogatnom kell, hogy készen álljon, de már akkora forró és nedves, hogy alig bírom én türtőztetni- szóltam ki a Férjednek.
Ez tetszett neki, jólesően bólogatott: Én megmondtam!
Megfordultál és elém térdeltél. Megfogtad a farkamat, lassan, óvatosan vissza húztad a cserez a végét ámbár a körül fontad a száddal. Ez akkora izgató volt, hogy arasz időre elfelejtettem, van még akárki a szobában. Pár perc múlva a föl feküdtünk, mindkét lábadat felemeltem, hogy a Férjed is jól lássa, ahogyan beléd hatolok. Néhány percig voltunk csak így, agyba-főbe szép látványt nyújtottál, olyantájban féloldalt fordítottalak, ahogyan régen, de még egy cefetül gyönyörködni akartam benned, ebben a pózban is, amíg megszólalt a Férjed: ne állj meg, nyomd be neki tövig, úgy, hogy a heréid csapódjanak a seggéhez. Egyébként is ezt akartam, mert tudtam, hogy így szereted, de így hadd úgy érezhette, hogy Ő irányít. Együtt néztük a Férjeddel, ahogyan szétfeszítettelek, nem tudom hármunk köréből kinek volt jobb érzés. Teljesen lenyűgöztél. A ringó feneked látványa, és az a angyali érzés, amit a égető és csapadékos pinád okozott, ahogy masszírozta a farkamat, és azok a halk nyögések, amiket kiadtál… Éreztem, hogy végem van, nem bírom már sokáig… Lelassítottam… Az romlott tizedmásodpercet is kiélveztem, majd kirántottam a farkamat és a hátadra élveztem.
És ilyenkor (sajnos) felébredtem. Tizenévesen bizonyára éjszakai magömlésem lett volna efféle álomtól. Most egyébiránt magamhoz nyúltam, – nem eleinte és hiszem nem végül – mert az álmot előre kellett álmodni. Próbáltam elemezni a történteket, csekély olyan volt az álomban, ami ne történt szánthatnál rajta meg velünk a valóságban, vagy cirka úgy. Így érthető, ha álmodik iránta az ember. Egyedül a Férjed viselkedése az, ami igazán vágyálom. Nem jóval az ébredés alapján elkezdtem írni, ameddig frissek voltak az élmények. Nehogy kihagyjak valamit.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.