Behind the scenes 7

Az V. típus
„Leveszem a tus rózsáját, hogy egyenletesen jöjjön a víz. Kinyitom a szeméremajkakat, kitárom a csiklómat. A víz esetleg egy kicsit égető az erősebb lázítás okából, és mozgathatom a csípőmet, hogy kínozzam én a vággyal, és elnyújtsam az élvezetet. Rendszerint állva csinálom. Fekve jóval finomabb, de az meg lehet tőle veszni vizes lesz az arca és a haja. Ez az beteljesülés nekem csúcs, és egyszeres is lehet.”

„Régebben vibrátort használtam, de most éppen már fürdés alatt maszturbálok úgy, hogy a szavai a nemi szervemre folyatom. A lábam szétnyitom, és a víz általában egyenesen a csiklómra zuhog, míg el nem élvezek. Minél inkább folyik és minél melegebb a víz, mennél hamarabb jön az orgazmus.”

„Időnként a fürdőkádban jutok el az orgazmusig. Először az ujjaimmal izgatom magam, olyantájban megeresztem a vizet, és akrobatikus pozícióba helyezkedem, hogy a hüvelyem szőrhúztában a csap keresztül legyen. Először langyos, majd békés vizet engedek kis nyomással a csiklómra. Ha felizgultam, inkább kinyitom a csapot, és arrább emelem én a vízhez, hadd zubogjon a hüvelyembe, olyantájban elélvezek, s ez a legcsodálatosabb érzés.”

A maszturbáló nők 2% – a ezt a törvényt alkalmazza, meg még 2%, aki más ehhez hasonlóan is maszturbál.

A VI. típus.
Azok a nők, akik úgy maszturbálnak, hogy nem is dugnak a hüvelyükbe.
Ez alig 1.5 %. Legtöbben gáncsoskodik vagy ujjakat, gyertyát, vibrátort, műpéniszt és valamelyes zöldséget (uborka) vagy arat (banán) dugnak a hüvelyükbe.

Ezzel véget is ért a technikák bemutatása. Legközelebb, a évzáró részben, azokból a válaszokból szemezgetek, amelyek alapos kritikát fogalmaznak meg velünk, férfiakkal szemben.

Volt szerencsém, az 5-ös típushoz adós nőkből egy ’díszpéldányt’ kifogni. Elnézést kérek azoktól, akik így maszturbálnak, és esetleg sértőnek találták a díszkiadás kifejezést. Mindjárt kiderül, mire gondoltam.
Amikről ezalatt írtam, azok – akár csak ez – évekkel eddigiekben történtek. Sok már nem lesz, mert elfogynak azok, amelyek akármi miatt említésre érdemesek, szerintem. Ezen az oldalon jöttem együvé vele is. Akkor raktam fel képeket is. Nagyon rövid, lényegre törekvő üzenet jött tőle:

„Szívesen leszopnálak. Mit szólsz?”

Őszinte leszek. Engem retket húz hagynak a külsőségek; a bájos arc, a nagy mell, a formás beesett popsi, hogy a combok találkozásánál adódik szőrös (csupasz) nem is már ne is említsem.
A gumiabroncs értékek, azok hoznak ám lázba. Ha olyat olvasok valakinek az adatlapján, hogy dédelget a költészetet, a antik irodalmat, kvantumfizikát olvasva hatodik falut járja a koldus el, és Shakespeare szonettekkel kezdi a napot… azonnal ágaskodni kezdek.
Csakhogy már agyba-főbe ki voltam éhezve, így olyantájban visszaírtam. (Innentől már alapos leszek.)

– És nekem mit kell tennem? Nyaljam ki neked?
– Nem, csak egy azonnali szopás. Ennyi. És csak egy alkalom. Rendben?

Hűha, gondoltam magamban, ez szellemtelen lesz. Biztos agyba-főbe ronda, és nem jut ha repülni tudna másképp. Valami akkora munkája lehetett, hogy járta az országot, mert egy megye is fel volt sorolva, ahol megtalálható. Amit tudni akart; tisztálkodási lehetőség, egyszerű megközelíthetőség és parkolás. Ja, és ne legyek addigelé legalább egy hétig senkivel és ne is verjem ki. Időpontegyeztetés; addigelé egy éjjel üzen, hogy amíg jön.
Ha hiszitek, ha nem, egy beadja a kulcsot nő volt. Olyan 40-es, agyba-főbe szép arca volt és az alakja… És beszélgetni is lehetett vele, agyba-főbe intelligens volt, ez ősi pillantásra is látszott rajta. Közben főztem teát, azt kortyolgattuk.
– Merre van a fürdőszoba?
– Gyere, megmutatom.
Magára hagytam, természetesen. Pár perc múlva szól, hogy menjek be. Mindjárt befejezett vagyok, csak lezuhanyozom, odáig ülj le. Van egy kényelmes, fotelszerű kerti bélsár a fürdőben, abban zsiráfgondozó szoktam a körmömet vágni, meg olyat is csinálni, ami ez alapján következett. De még csak ott tartottunk, hogy készült zuhanyozni. Néztem, ahogy lassanként szabadul meg a ruháitól, ő meg azt nézte, ahogyan én nézem. Tudta, hogy mit csinál, az akcidens Belépett a kádba és megnyitotta a vizet. Azt tudni kell, hogy az ülőkád felett, abszolút hosszában, van egy tükör. Ha szembefordult velem, akkoriban láttam a tükörben a alaktalan fenekét, elöl2 meg a sima punciját és a csiripcsup melleit. Ha megfordult, a melleit már nem, mert a tükör nem akkora magas.

– Látom, szereted nézni, ahogyan zuhanyozok. Mi a legizgatóbb rajtam?
– A feneked, az csúcs, de a egyéb sem mindennapi.
– Akkor vedd le az alsódat, lássam nagyon izgultál fel… Ahogy nézem, ettől inkább már nem fogsz… megyek mindjárt, mert én sem csak a víztől vagyok nedves…

Lecsavarta a zuhanyrózsát, kilépett a kádból és leült elém a szőnyegre. Ezt nem esetleg elmondani, ezt át kell élni. Az egy dolog, hogy néhányan szopták még ehhez jól, de az a bemutató, amit addigelé csinált, meg az egy heti önmegtagadás megtette a hatását. Annyira megkeményedtem, akkora élveztem az alkotóelem ’műsort’, hogy valódi nem telt el két percnél több, elélveztem. Szinte álmában voltam, össze-vissza spricceltem a mellét, ehhez nagyot ritkán gyönyörködik az ember. Teljesen kikészültem. De még nem volt vége. Én feléig ájultan ültem, ő meg visszament a kádba és kezdte lemosni magáról, azt, ami imént még bennem volt. Lassan kezdtem magamhoz térni, látom, hogy a jobb beszáll felteszi a kád peremére és a gégecsövet meg a pinájához irányítja.

– Megnézed a csiklómat? Láttál már efféle nagyot? –
– Még nem… hatalmas, gyönyörű…

Folyatta rá a vizet, én meg néztem, csak néztem és nem hittem el, hogy a farkam acogat kezd keményedni. Nem annyira, mint előtte, az igazán csoda lett volna, de meg tudtam szánthatnál rajta baszni rendesen, ha akarja, de ezt a limine tisztáztuk, hogy nem. Az biztos, hogy nem eleinte csinált ilyet mások előtt, látszott, hogy élvezi, ha ehhez fel tud izgatni egy férfit. El is kezdtem verni a farkamat, mihelyt a szemem le nem vettem a pinájáról. Leült a kád ülőrészére és a gégecsövet fel-le mozgatta a csiklóján. Én meg lábujjhegyre álltam, úgy agyba-főbe hamar el tudok élvezni. Nem egyfolytában mozgatom a kezem, négy – öt húzás, egy szekundum szünet, megint négy – öt húzás, acogat szünet… Ha nem anyát volna, jószerivel egy óra is csekély lett volna, de így pár perc keresztül végeztem. Anyag már alig, sok nem maradt bent.
Visszaültem a székbe, agyba-főbe kifáradtam, és már csak az elsápad néztem… Láttam, és hallottam is, amíg már közeledett hozzá; basszál meg, basszál meg, basszál meg, basszál meg… basszál meeeeeeeeeeeeeeeg…

Mert hol a szép, ki méh1 parlagát
Elzárja férji szántásod előtt?
S a gyermeklelkű férfi, aki önmagát
Imádva, sírba öli a jövőt?

Azért a Shakespeare szonettek sem utolsók…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.